Január 20-án Pénzes Gáborral meglátogattuk Tiszaalpár melletti otthonában Sallay Sanyi bácsit. Gábor elhozta egyik Örkénytábort végzett lovaglótanára Szabados Gyula fényképalbumát, Sanyi bácsi pedig megmutatta készülő könyvének fotóanyagát. (Hát, nem akármilyen lovakkal dolgozott sem az 50-60-as években Magyarországon, sem később Németországban!)

Izgalmas volt, ahogyan a Szabados-albumot lapozgatva Sanyi bácsi mesélt a fényképeken látható egyes személyekről és lovakról(!). Mint mondta, Gyula bácsival egy napon, mi több egyszerre léptek be annak idején a Tattersal kapuján, ahol az akkor már a kommunisták által megbélyegzett Horty-korszak még élő, s itthon maradt huszártisztjei és diplomaták voltak vezényelve/elhelyezve. (A diplomaták, mint lóápolók például.)

Sanyi bácsi életének válogatott képeit nézegetve megemlékezett a mezőhegyesi és a budapesti évekről. Tanítómestereiről (pl. Hazslinszkyről), s azokról az örkényesekről is, akikkel később együtt dolgozhatott, mint pl. Magyar Imre, akihez mérhető idomítólovasunk (díjlovasunk) ma sincs, azóta sincs.

A késő estébe nyúló beszélgetést csak nehezen fejeztük be, és megegyeztünk abban, hogy a nyáron hétvégi kurzusok keretében ezt az eszmecserét folytatjuk a gyakorlatban is, a lovak mellett! :)

A hazafelé tartó úton Gábor megjegyezte, hogy azért is nagy öröm számára, amikor Sanyi bácsival szakmázhat, mert ilyenkor hatalmába keríti az érzés, mintha egykori mestereivel, a szintén lovaglótanár Szemere Csabával vagy Monspart Gáborral beszélgetne. S ez megerősíti abban, hogy amit tőlük tanult, az ma is érvényes. 

Jó egészséget Sanyi bácsinak!