A gyakorlat elnevezésében fordítási pontatlanságot érhetünk tetten. A német nyelvben  a schenkel-unterschenkel combot, illetve alsócombot jelent. A német az alsócombon a lábszárat (lovas nyelven) csizmát érti. Mivel a német is szereti saját hosszú szavait rövidíteni, ezért az alsócomb helyett combot mond (bár a lábszárat érti alatta!) ez került át a magyar szaknyelvbe a tükörfordítás miatt.

 A régi időkben a német nyelv ismerete Magyarországon készség szintű volt, ezért a fordítás értelmezése nem okozott gondot, bár már akkor is gyakran használták a csizma elnevezést a lábszárra. Manapság viszont – tapasztalatom szerint – a lovasok jelentős részénél tetten érhető a fogalmi zavar, ami a testtájakat illeti, és gyakran látni, amint megpróbálják a combjukkal befolyásolni a lovat. Javasolnám tehát a csizmára való engedés megnevezés használatát, ahogy egyébként az Örkény tábort végzett lovaglótanárok is tanították.

 A csizmára való engedés során a ló levegőbe lendülő hátsó lábára a lovas az azonos oldalú csizmájának nyomásával gyakorol befolyást. A csizma hatására a lendülő hátsó láb az ellenkező oldalú első láb irányába tér ki és ezzel fokozott mértékben a súlypontja alá lép. A csizmára enged. A ló arra a kézre van állitva, hajlitva amelyik hátsó lábat léptetni akarom. A térdek és a combok, mint a forgószéket, a hajlítás irányába fordítják a ló vállait, ezt is ütemszerűen, mégpedig akkor, amikor a ló külső hátsó lába lendül előre. A külső szár ugyanebben az ütemben támogatván a térdek, combok fordítását, a külső vállat befelé vezeti. A belső szár támogatja a belső csizma nyomását és a belső térddel, combbal együtt a ló belső vállát előre a menet irány felé lendíti, a ló belülső elejével a külső patanyom irányába lép.

 Észre vehető, hogy a gyakorlat sok hasonlóságot mutat a vállat be feladattal. A ló vállait minkét esetben azonos módon kell befelé vezetni, de amíg a vállat be gyakorlatnál a ló hátsó lábai a vonalon maradnak (szabályos gyakorlat esetén a ló három patanyomon halad) a csizmára való engedésnél a ló belső hátulja nem csak mélyebben előre lép (vállat be), hanem a külső eleje felé is a ló tehát hátul is keresztbe lép.

  Nem tévesztendő össze a csizmára való engedés a féloldalazással, oldalazással és nem is előgyakorlata annak. Oldaljárásban a ló az oldalazás irányára áthelyezett súlypont alá lép be és arra az irányra van állítva, hajlítva amerre halad. A csizmára való engedés során nincs testsúly áthelyezés. Még egyszer tehát a csizmára való engedés nem féloldalazás külső állításban. 

 A gyakorlatot tapasztalatom szerint célszerű vállat be*-ből inditani.

Gyakran lovagolják a csizmára való engedést az átlóvonalon (mint "féloldalazást külső állításban"). Ekkor rendszeres, hogy a ló a külső hátsó lábával nem a súlypont alá és a külső eleje felé lépve hordja magát, hanem a hátuljával tolva, a belső vállára csúszik. Mivel ilyenkor azonnal az elejére kerül, megfeszíti magát és gyakran még az ütemessége is elvész, a feladatnak semmi értelme nem lesz, sőt még káros is, hiszen a gyakorlat lényege az elengedettség fokozása lenne...

------------------------------------------------------------------------------------

*Nem tudod mi az a vállat be, farat be? Katt ide! :)