Az "elnyomott" ló nem örül, amikor a lovasa megérkezik, nem üdvözli pl. nyerítéssel és nem megy lovasa elé, amikor az kisétál érte a legelőre, vagy a padockba. Helyette, mikor lovasa közeledik megpróbál elsétálni, elügetni. Ha a boxban áll, szorosan a fal mellé, vagy a sarokba bújik. Farkát leszorítva a feszülten, magasra tartott fejjel, kitágult orrlukakkal és kikerekedett szemekkel figyel. Rosszabb esetben háttal várja a boxba lépőt, hátha sikerül kitessékelni a hívatlan betolakodót...

Ha mégis sikerül megérinteni, összerezzen, felkapja a fejét, sokszor beejti a hátát, esetleg fülét, farkát leszorítva sunyít.

Az ilyen ló fél. Nehezen kantározható („félti a fejét, ... szemét, ... fülét”), magasra tartva kapkodja a fejét, idegesen csapkod a farkával. Kelletlenül lép hátra, mikor a fogatba vezetik és igazítják. Szerszámozás elől sokszor oldalra kitér. Nem tud egy helyben megállni, sem a fogatban, sem a lovas alatt. Még edzés végén sem, pláne nem egy díjátadón. A lovas keze elől rendszerint kitér, majd szár mögé kerül. Mozgása feszült, idegesen csapkod a farkával. S még ha sikerül is elérni, hogy valamelyest elengedetté váljon munka közben, a munka végén sokszor elmenekül (legelőn, padockban), ellép (boxban, istállóban) a lovastól. Más esetekben annyira megbénítja a vezetőtől való félelme, hogy csak akkor enged ki igazán, ha az már távozott. Az ilyen lovak a kikötéskor leeresztett fejjel és füllel, látszólag bágyadtan, valójában letargikusan várják, hogy végre újra maguk maradjanak.

Az ő lovasuk/hajtójuk gyakran elveszti türelmét és válogatott anyázások közepette magyarázza a lónak a tennivalót, mintha szerencsétlen pára értene emberi nyelven.

Rosszabb esetben nézői is akadnak a tevékenységnek és olyankor hosszas, a ló pszichéjét és minden rossz élményét is feltáró monológokba kezd a lovas, magyarázván a köréje seregletteknek a bizonyítványát.

Az ilyen ember sajnos ettől még lehet eredményes hajtó, vagy lovas, de egy biztos: nem lovasember.

folyt. köv.