A tereplovaglás a lókiképzés természetes eleme - válaszolta Sanyi bácsi arra a kérdésemre, amelyikben azt firtattam, mennyire fontos a tereplovaglás. A tereplovaglással a ló természetes viselkedésének, a szabadban való mozgás igényének felelünk meg.

Miért? Mi történik azokkal a lovakkal, akiket nem viszünk terepre? – kérdezem én.

Hát micsoda kérdés ez! Szinte süt válaszából az értetlenkedés: annyi kilométerrel a hátunk mögött ezt kérdezem? Majd kifejti, hogy azokban a hátaslovakban, amelyeknek a képzéséből és későbbi életéből kihagyják a tereplovaglást, viselkedési rendellenességek alakulhatnak ki (természetesen nem minden esetben, és a félreértések elkerülése végett: a kérdés nem feltétlenül vonatkozik azokra a lovakra, akiket a ló számára normális, szinte természetszerű körülmények között tartanak, sokszor egész napjukat a legelőn, a szabadban töltve, egymás társaságát élvezve). Ennek egyik jele lehet az is, hogy nem mennek előre, ami nemcsak a magyar, de az összes klasszikus európai iskolában (kivéve a franciát) alapfeltétele a klasszikus alapokon nyugvó lovaskultúrának, ló és lovas képzésnek. Ezért a tereplovaglás a campagne-ló képzésének egyik alapeleme, de akkor sem lehet elhagyni, amikor egyes lovak képzése már áttevődik a magasiskola művelésére!

Ennek alátámasztására elmesélte, hogy annak idején, amikor ő, mármint Sanyi bácsi még a Tattersalban a bábolnai exportnál dolgozott, olyan neves személyek voltak ott az edzők, mint Bondor András, a budavári spanyol iskola lovasa, vagy Keméry Pál, aki Josipovich Zsigmond tanítványa volt. (Mindig elmeséli, hogy fiatal belovaglóként az ajtórésből lesték, ahogyan Keméry Pali bácsi a futószár végén Bondor András bácsi ülését javítgatja.) De a lóápolók is olyanok közül kerültek ki, mint pl. Csík Zoltán, aki korábban Ausztria-Magyarország katonai atteséjaként szolgált Kairóban.

Minden héten volt egy nap, amikor a Bondor András beosztotta a lovakat és a lovasokat és egy több órás tereplovaglásra indultak a Rákos-mezőre. Egy óra hosszig is eltartott, mire kiértek a városból és a Rákos-patakon átkelve "megereszthették a szárakat". Minden lóval. Nem volt kivétel. A díjlovakkal és magasabb iskolát képviselő lovakkal ugyanúgy, mint az alapkiképzésben résztvevőkkel.

Ez teljesen természetes volt, hiszen a tereplovaglás a lovak felkészítésének természetes része :)