A XVI.sz. a kor történetírói szerint a „legmagyarabb” évszázad. A század derekán a török elfoglalja Buda várát 1542-ben. Az ország három részre szakad. Az észak-nyugati országrész az ún. királyi Magyarország, trónján ez idő tájt Habsburg Ferdinánd ül és utána utódai majd 400 éven át. 
1552-ben Dobó István és hős vitézei megvédik Eger várát (a képen korabeli metszeten a vár és térsége). Drégelypalánkon hősi halált hal Szondi György.
1566-ban Szigetváron Zrínyi Miklós ír hősi éneket tettével. Életük árán tartják fel világverő Szulejmán tengernyi hadát. Az ostrom alatt meghal maga a Szultán is, kinek halálát három napig titkolja a török csakhogy bevehesse a várat. A harmadik napon Zrínyi pontot tesz a hősi eposz végére. Tetteit majd dédunokája énekli meg és vési bele ezzel a dédnagyapát és önmagát is az örökkévalóságba.
Bár Sziget felmentésére egy császári sereg állomásozik Győr alatt, de a fontolgató, latolgató generálisok a magyar vezérek könyörgésére sem hajlandók mozdulni. Mire nagy nehezen cselekedhetnének már mindennek vége és születőben a legenda.
A magyar kézen lévő végvárakban ezen időben már ott szolgálnak a honfoglaló lovasok méltó utódai. Szintén lovasok, szintén mesterei a lovas harcnak. Magukat jargaló vitézeknek (éves pénzért „Jahrgeld” szolgáló), lovas katonáknak, vitézeknek hívják. De a német, rézmetszeteket készítő művész Esztergomot ábrázoló képén a vár alatt száguldozó kopjás lovasok képe alatt németül ott a magyarázó szöveg hussaren.
Ez a kor Balassi kora. Európai színvonalon magyarul szólal meg a késő reneszánsz kor költője. Életszeretet, a haza iránti teljes elkötelezettség, a vitézi virtus, a reneszánsz szerető és a mélyen vallásos ember szólal meg – ma is teljes érthetőséggel- verseiből.
Ezen kor szülötte Huszár Péter is. Valamikor a század közepén ('40-es – '50-es évek) láthatta meg a napvilágot. Olyan korban élt amikor hírneves vitézzé válni nem volt könnyű mesterség. Szinte az ország minden rögéből sarjadt ekkoron egy olyan vitéz, ki ha külországban viszi végbe tetteit híre-neve bejárja a világot és még a mai nap is példájával lelkesíti az embereket.
Nem hiába híresztelte maga a török – akivel amolyan farkas barátságban- voltunk, hogy két vitézkedő nép van a világon az egyik a török, a másik meg a magyar.
Huszár Péter kortársa volt a híres neves csobánci főkapitány Gyulaffy László a „magyar Achilles” aki bajvívásai során odáig jutott, hogy már álruhában kellett fellépnie máskülönben nem talált ellenfelet magának. Dunántúlról való távozása után (felségsértési perbe keveredett, mert szidni merte a tunya nemtörődöm, lelkiismeretlen Habsburg kormányzatot) Erdélyben magas posztra emelkedett.
Kortárs volt a palotai oroszlán Thúry György is. Őt olyan messze földön rettegte a török, hogy már a hírére megfutott. Több mint hatvan bajt vívott és nem talált legyőzőre.
Egyszer egy Koralikos nevű óriás termetű török bajnok érkezett Mezopotámiából, hogy összemérje vele kardját. Nem jutott azonban Thúry uram színe elé, mert portyázás közben találkozott egy magyar csapattal. Azonnal kihívta a magyarok parancsnokát Thallóczy Horváth Bálintot, aki természetesen elfogadta a kihívást és legyőzte a török bajnokot.
Thúry Györgyről (a képen középen) egykorú ábrázolásunk is maradt. Egy rézmetszet őrzi arcvonásait. A metszeten teljes harci vértezetben látható lóháton, mellette jobbról Schwendi Lázár országos főkapitány, balról pedig Miksa császár. Oldalán az a híres perzsa pengéjű pallos függ amelyet ma a Nemzeti Múzeumban ma is meg lehet csodálni.
Thúry György halála megfelelt egész életének. A róka ravaszságú Ali szigetvári bég egész hadsereget szedett össze Thúry legyőzésére. Kicsalta a nagy hőst Kanizsa várából (amelynek akkor főkapitánya volt) és Oroszton falu mellett lesre csalta őt. A török túlerő végül legyőzte a magyarokat. Thúryt mindenáron élve akarták elfogni ő azonban eldobván sisakját így szólt „Ebek engöm pórázon nem hordoztok, egyik helyről a másikra nem hurcoltok!”. Amikor a törökök látták, hogy nem boldogulnak vele végül megölték és fejét vették. Az eseményekről egy szemtanú Thúry György deákja tájékoztatta az utókort. Özvegy és két árva maradt utána akik hosszú és méltatlan pereskedésbe bonyolódtak jogos örökségük érdekében.
folyt.köv.
