Különösen eredményes, kisebb hadjárattal is felérő portyát tett Huszár Péter 1587 februárjában. A vállalkozásban részt vett még Nádasdy Ferenc a fekete bég, Batthyány Boldizsár, Vajda Kristóf, Derssfy Ferenc és más hírneves vitézek.

  Huszár Péter ekkor Pápa kapitánya volt és kihasználta, hogy a főkapitány Majthényi Ferenc (kivel ekkor baráti viszonyban volt) nem tartózkodott a várban és így ő rendelkezett a pápai őrség felett. Majthényi uram ugyanis sokkal jobban ragaszkodott a papirosokra vetett szolgálati disciplinákhoz, mint Huszár Péter (tán ezért is volt ő a főkapitány). Ez idő tájt pedig „béke” honolt és tudva lévő, hogy ilyenkor mindenféle hadi vállalat tiltva vagyon.

  Farkasordító hidegben indultak el a csapatok, sokszor ember feletti erővel a derékig érő hóban küzdve magukat előre. A cél Koppány vára volt. Gazdag kereskedő város tömve zsákmánnyal, vezére pedig a koppányi bég kinek személyéhez számtalan vásárütés, portya, sarcolás, rablás és városok felprédálása fűződött.

  A mieink észrevétlenül közelítették meg a kapukat a halvány téli hajnalban amikor minden élő valami védett meleg helyre húzódik. A kapukra petárdákat helyeztek, majd azokat egyszerre felrobbantva a városba törtek. A meglepetés olyan teljes volt, hogy a törökök még a vár felvonó hídját is csak félig tudták fölhúzni. A félig felhúzott hidat a magyar vitézek vaskampókkal lerántották és a várba nyomultak. Jellemző a török harckészültségre, hogy még ebben a dermesztő téli időben is amikor még a vár hídját is leengedve tartották éjszakára, az udvaron felnyergelt lovak várakoztak. Néhány szpáhi felugrott ezekre a lovakra és a bedőlt kapukon át segítségért száguldott.

  Teltek az órák, a városban és a várban tombolt az öldöklő harc és már lángnyelvek is megjelentek a házak között. A falakon kívül hagyott csapatok parancsnoka lélekszakadva jelentette a vezéreknek, hogy észak felől török segítség érkezik. Valóban megjelentek a fehérvári és simontornyai bég csapatai. Kisvártatva délről a pécsi törökök is megérkeztek. A pécsiek látván a távolban kibontakozó fehérvári és simontornyai törököket, magyarnak hívén őket megfutottak. A szemben lévők pedig látván, hogy a pécsiek ily hamar elfutnak azt hívék, hogy jelentős magyar erők lehetnek jelen és ők is hátat adtak.

  A fehérvári bég annyira megrémült, hogy hazaérve felgyújtatta a külső várost, bezáratta a kapukat, ostrom állapotot rendelt el, feleségeit pedig a vár legvédettebb részébe vitette.

  Ezalatt pedig befejeződött Koppány bevétele. Elfogták  a béget is pedig vitézül védte magát, több magyar vitézt megnyilazott és többet le is vágott. A zsákmány oly hatalmas volt, hogy nagy részét el sem tudták vinni. Ezt a vár udvarán elégették és a várat is fölgyújtották. A győzelem teljes volt, az addig nyomorgó, fagyoskodó vitézek vont arany ruhában, gazdagon tértek haza Pápa városába.                                                  

  Török oldalon nem volt íly nagy az öröm. A szpáhik közül többeket kivégeztettek gyávaságukért amiért megszaladtak, de még a vezérek közül is nem egy kapott ajándékba selyemzsinórt.

  Természetesen nem sokára Pápán is kitört a botrány. Majthényi tajtékzott, hogy Huszár Péter az ő tudta nélkül elvitte embereit a várból. Az udvar pedig szörnyen megijedt, hogy a török majd elégtételt akar venni Koppányért.

  Bővebb tájékozódás végett Pápára küldték a győri főgenerálist Teuffelt aki rögtön kihallgatást rendelt el. Ezen ott voltak a vállalkozás résztvevői és Majthényi is.

  A főgenerális számon kérő kérdéseire olyan ordítozás támadt a szilaj vitézek között, hogy még a tolmács sem értette a szavukat. Huszár Péter és Majthényi István is úgy összekapott, hogy már a szablyájukhoz kezdtek kapkodnni. Teuffelnek pedig még a parókája is égnek állt mert ilyet hivatalos kihallgatás során még életében nem látott.  Azután lecsillapodtak a kedélyek és Teuffel engedélyével ( mi mást is tehetett ) a zsákmány kótyavetyére került.

 A gazdag, jól fizető rabokra amilyen a koppányi bég is volt az udvar azonnal rá akarta tenni a kezét ezért azok kótyavetyére bocsátását nem engedélyezte.

  Huszár Péter és Majthényi ezután azon voltak, hogy más végvárakban nyerjenek szolgálatot. De azután kibékültek és miután Majthényi Zólyom főkapitánya lett, erősen szorgalmazta Huszár Péter pápai főkapitányi kinevezését, amit 1593-ban el is nyert. Jelentősen meg is erősítette a várost.

folyt.köv.