A lovak ménesbeli viselkedéséről szóló posztjainkat (itt és itt és itt és itt és itt) némiképpen folytatva ejtsünk néhány szót a lóval való kommunikáció alapjairól.

Ma már szinte minden lovas tudja, hogy a lovak testbeszéddel kommunikálnak egymással. Sokan hallottak már Monty Roberts-ről, Pat Parelli-ről, vagy Balassa Konstantin illetve fia György kiváló és eredményes munkásságáról. Mégis kevesen használják tudatosan a testbeszédet a lóval való kommunikációban. Pedig az emberi társalgások során az üzenetek 35%-a történik csak szóban, míg a maradék 65% nonverbális (testbeszéd). Tehát ez nekünk, embereknek is természetes, csak nyilván a lovak testbeszéde teljesen más, mint a miénk. Mivel őket nem tudjuk megtanítani sem beszélni, sem az általunk megszokott testjeleket értelmezni, így nem maradt más, mint megtanulni az ő jelrendszerüket. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden lovasnak meg kell tanulnia sunyítani, vagy lerágni, de léteznek olyan mozdulatok, amelyek teljesen egyértelműek a lovaknak és tökéletesen alkalmazhatóak például az "első találkozáskor".

Az első foglalkozást egy új lóval mindenképpen földről érdemes kezdeni. Lehet körkarámban is, de szerintem egyszerűbb először egy hosszabb vezetőszáron egy nagyobb karámban. Amit mindenek előtt el kell érni egy lónál (legyen az fiatal, vagy idősebb), hogy tisztelje az ember személyes terét. A ménesvezéri pozíció felé az első lépés az, ha a ló tiszteli a személyes szféránkat. Egy ló csak abban az esetben lép be egy másik ló személyes terébe, ha arra engedélyt kap, vagy ha a másik ló felett áll a hierarchiában. Ha tehát a lovunk tiszteli a személyes terünket, akkor tisztel minket is. Ha nem kapjuk meg ezt a tiszteletet, akkor nem csak lecsúsztunk a ménesvezéri pozícióról, de veszélyes is lehet a szituáció. Mindenki látott már olyan lovat, aki figyelmen kívül hagyja "vezetőjét" és a sarkába lép, vagy fellöki. Ezek a jelenségek még veszélyesebbek, ha a ló megijed valamitől. Annak a lovasnak, aki tisztázta a határokat, nem kell félnie attól, hogy "nyakába ugrik" a lova, még szélsőséges szituációban sem.

A személyes terünket úgy lehet elképzelni, mint egy láthatatlan buborékot, amely körbeveszi a testünket. Ebbe a buborékba semmilyen esetben nem léphet be a ló. Ezt a buborékot tudjuk növelni, vagy kicsinyíteni csak azzal, hogy a testbeszédünket használjuk. Ezáltal egy helyben állva tudjuk a lovat távolabb küldeni, vagy közelebb hívni csak a testbeszédünkkel. Ha a buborékot végletesen növeljük, akkor elhajtjuk magunktól a lovat (pl.: kiküldés körkarámban), ha teljesen megszüntetjük, akkor egész közel tudjuk hívni a lovat, akár érintésig.

A folytatásban szó lesz arról, hogy hogyan használjuk a "buborékot" a gyakorlatban konkrét feladatokkal.