A ló társas lény, ahogyan mi emberek is azok vagyunk. A ló a ménesben érzi a legjobban magát, még ha a ménesben nem is az alfa szerepét tölti be, vagy ha az a ménes csak kéttagú. Kis túlzással így azt is mondhatjuk, hogy a ló társfüggő.

A ménesben élő lovak között működik egy természetes rangsor. Ez a hierarchia egy folyton változó dominanciarend, amely meghatározza az egyén helyét a csoportban. Meghatározza, hogy kinek hol a helye. Ki eszik először az etetőnél, ki iszik először az itatónál. Ki vezeti egyik legelőről a másikra a többieket. Ez működik a domesztikált állatoknál is.

Bizonyára többen megfigyelték már, hogy ha ménesüket egy új legelőterületre engedik, akkor az esetek többségében először a vezérkanca mögé-mellé húzódva, viszonylag közel egymáshoz, szinte egymáshoz simulva, a másik lóval folytonosan érintkezve lépnek csak be az új, ismeretlen legelőre. Először csak egymás mellett, szinte fej-fej mellett legelnek, majd mikor körbejárták, s megismerték a területet, annak határait és megbizonyosodtak róla, hogy nem fenyegeti őket veszély, akkor a ménes tagjai, lovai egymástól távolabb (néhány lóhossznyi távolságra) legelve „szétterülnek” a legelőn, s önfeledten átadják magukat az evés örömének. Ebben az esetben a lovak azért hajlandóak egymástól egyre nagyobb távolságban legelni, mert biztonságban érzik magukat és elegendő a táplálék is.

Hasonló viselkedés figyelhető meg akkor is, amikor már hetek óta egy legelőn tartózkodnak, s fogytán a legelni való fű. Ilyenkor azért tartanak egymástól nagyobb távolságot, mert ismerik a területet, de a fellelhető kevés élelmet optimálisan akkor tudják egyedenként a legnagyobb mennyiségben felvenni, ha mindenki maga kutatja fel a még megmaradt táplálékot.

Amikor táplálékszűke van a legelőn, sokszor látható, ahogyan egy a rangsorban magasabb pozíciót elfoglaló egyed odalép egy legelő másikhoz, s egy fejmozdulattal elküldi a tápláléktól. Ugyanez figyelhető meg a lovardák paddockjaiban a többedmagukban tartott lovaknál az etetőknél. Az erősebb elküldi a gyengébbet, és sokszor megesik, hogy az omega egyed addig nem is jut takarmányhoz, amíg a rangsorban felette állók be nem tömték a gyomrukat.

Azt gondolnánk, hogy a legerősebb egyed van a rangsor élén, mint a ragadozóknál. Igaz?

A lovaknál nem feltétlenül van így.

folyt. köv.