Az első fogatos posztunkban feldobtuk a témát, most rácsapunk az ott feltett egyes kérdésekre. A legalapvetőbbel kezdjük: miért természetellenes a ló számára, ha kocsi elé fogjuk? Miért nem elég, ha rádobunk egy hámot, odakötözzük valahogy a fogat elé, aztán hajrá? (Ez sokaknak talán meglepő lesz, hiszen mindössze ennyinek látják a befogás folyamatát, pedig...)
Mikor fogjuk kocsi elé a lovat? Hogyan? Egyáltalán miért? Milyen problémákkal kell szembenéznie annak, aki belevág egy ló fogatba tanításába? Miért természetellenes ez a lónak? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket fogunk feszegetni a blog "fogatos rovatában".
Persze a spanyol viaszt nem itt találjuk fel, sokan sokféleképpen foglalkoztak már a témával, a XXI. század lovasai számára talán mégis könnyebben emészthető egy-egy rövid bejegyzés egy blogon, mint adott esetben egy több száz oldalas, olykor nehéz nyelvezetű könyv végigböngészése. (Nem, ezeknek a posztoknak a végigolvasása természetesen nem ment fel a szakirodalom, így a magyar fogatkultúra alapjainak ismerete alól.)
Abonyi Imre, a magyar "hajtókirály"
A legelőről legelőre és vízközelbe, itatóhelyre vándorló lovak csoportja (amely csoportban természetszerűleg több rokoni kapcsolat is feltételezhető, mint szinte minden más magasabb rendű csoportban élő és szocializálódott állatfajnál) szinte soha sem a legerősebb mént követi, ahogyan azt a ragadozók tennék, hanem a legrátermettebb kancát.
A ló társas lény, ahogyan mi emberek is azok vagyunk. A ló a ménesben érzi a legjobban magát, még ha a ménesben nem is az alfa szerepét tölti be, vagy ha az a ménes csak kéttagú. Kis túlzással így azt is mondhatjuk, hogy a ló társfüggő.
Az "elnyomott" ló nem örül, amikor a lovasa megérkezik, nem üdvözli pl. nyerítéssel és nem megy lovasa elé, amikor az kisétál érte a legelőre, vagy a padockba. Helyette, mikor lovasa közeledik megpróbál elsétálni, elügetni. Ha a boxban áll, szorosan a fal mellé, vagy a sarokba bújik. Farkát leszorítva a feszülten, magasra tartott fejjel, kitágult orrlukakkal és kikerekedett szemekkel figyel. Rosszabb esetben háttal várja a boxba lépőt, hátha sikerül kitessékelni a hívatlan betolakodót...
Lehet lovagolni és hajtani is anélkül, hogy elnyernénk a ló bizalmát. Akaratunkat ugyanis sokféleképpen rá tudjuk kényszeríteni a körülöttünk lévőkre, akik a legtöbb esetben meg is teszik mindazt, amit mi akarunk – legtöbbször félelemből.
