A ló mozgásának egyszerűbb irányítása a legtöbbek számára nem leküzdhetetlen feladat, míg a ló teljes testének és akaratának uralása már korántsem egyszerű. Azért különböztetem meg a mozgás irányítását, és az akarat uralását, mert míg az előbbit egyszerű eszközökkel külső kényszer hatására is elérhetjük a lónál, addig az utóbbit csak a ló és lovas harmonikus együttműködésével és a ló a lovasába vetett teljes bizalmával érhetjük el. Ennek kell működnie földről, nyeregből, bakról.

Egy egyszerű példával megvilágítva: A lószállítóra fel is pl. "csörlőzhetjük" a lovat, és fel is küldhetjük! Az előbbi esetben a magát megvető és látványosan ellenszegülő lovat erőnek erejével felerőszakoljuk (kötéllel felhúzzuk a lószállítóra, esetleg még a fara felől is rásegítünk egy kötéllel, bottal, ostorral, megrongyozzuk, stb.), míg az utóbbi esetben odasétálunk és lónak irányt mutatva gyakorlatilag felküldjük őt az eszközre, s a ló szépen felsétál a futóra. Ugye egyértelmű, hol melyik esetben cselekszik a ló a lovasba, az emberbe vetett bizalmából fakadóan úgy, hogy természetszerűleg neki esze ágában sem lenne fellépni a lószállítóra, erre a sötét, idegenszagú, szűk barlangba? Hiszen a ló nem barlanglakó, ott nincs, se fű, se víz, se fény és kimenekülni sem lehet belőle...

A ló mozgásának uralásához alapvető feladat tehát végiverni a hátán egy a ló bizalmának megnyerése! Csak eljutottunk idáig ;)

Hogy ez milyen lépésekkel történhet, arról Zerinváry Szilárd barátunk hamarosan egy gyakorlatias sorozatot indít e témában, míg mi a továbbiakban is megmaradunk az etológiai megközelítésnél.

Alapelvként leszögezhetjük, amit Sallay Sándor, minden egyes lovardán (illetve itt és itt is) elmond: "Az idomítás/kiképzés során alkalmazkodunk kell a lóhoz, mert nincs két egyforma ló!"