Gyakran hangoztatott frázis, hogy lovasnemzet a magyar. Felmerül a kérdés, hogy a XXI. században érvényes-e egyáltalán ez a sztereotípia, vagy mára már teljesen kiüresedett. Akik szerint az utóbbi a helyzet, azt hozzák fel érvként, hogy ma mitől lennénk lovas nemzet, hiszen lótenyésztésünk, az ország lólétszáma, a lovassportokban elfoglalt nemzetközi pozíciónk szerint egyáltalán nem tartozunk a világ vezető országai közé, ergo hogyan nevezhetjük magunkat lovas nemzetnek. Alapvetően ez a logika még igaz is, mégis véleményem szerint ennek ellenére lovas nemzet a magyar.
Kassai Lajos, lovasíjász
Az ugyebár mindenki előtt köztudott, hogy a magyar nép ősei lóháton érkezve telepedtek meg a a Kárpát-medencében és egész Európa rettegte a magyar lovasokat. Olyannyira, hogy 907-ben a bajor Gyermek Lajos által kiadott bullában arra hivják fel a Nyugat figyelmét, hogy a magyarokat ki kell irtani. Ez vezetett ahhoz a hadjárathoz, ami a pozsonyi csatában végződött, ahol is megvertük a korabeli Európa egyesített hadseregét. Ennek köszönhetően létezünk még mindig magyar nemzetként. Tehát létünket nagy mértékben köszönhetjük lovainknak, hiszen a magyar sereg lóháton harcolt.
Nézzük meg, mi történt velünk a letelepedés és az ún. kalandozások kora után, milyen kapcsolat van nemzetünk és lovaink között. A kereszténység felvétele és az Árpád-kor lovas szakmai felosztás szerint a magyar ló kora. Arra, hogy ez a magyar ló milyen lehetett küllemében, méretében, karakterében különböző elméletek születtek. Nagy valószínűség szerint az emberek vagyoni, társadalmi helyzete függvényében több típus (fajta) is szóba jöhet. Erre egyébként néprajzi, történeti párhuzamok is vannak. Rendszerint az uralkodó réteg egy nemesebb, finomabb szervezetű, méretében nagyobb, kényesebb, ezen keresztül drágább hátast használt. A köznép pedig ellenállóbb kevésbé drága parlagi lótípussal rendelkezett. A ma is létező lófajták, típusok közül szóba jöhet a már akkor is létező berber ló és az akhal-teke is, mint a vezető harcos réteg lova, küllemre pedig a napjainkban kitenyésztés alatt álló kunfakó hasonlíthatott a magyar lóra.
Az Árpád-korban a magyar ló annyira hatékonyan használható lótípus volt, hogy királyaink gyakran kiviteli tilalmat terjesztettek ki az ország lóállományára, mégpedig (mai kifejezéssel élve) nemzetbiztonsági okokból. A szentföldi zarándoklatáról az 1430-as években Magyarországon át hazatérő Bertrandon de la Broquiére francia lovag csodálattal ír a hatalmas ménesekről és az ő szemében is kitűnő lóállományról.
folyt. köv.
